A női csáberő fokozásának eszköztára a modern időkre a plasztikai sebészet nagyarányú fejlődésének köszönhetően jelentősen kibővült. Ma a mellek újraformázásának szobrászai számos mellnagyobbító protézis közül választhatnak.

A nemzetközi búvárorvosi körökben felmerült a kérdés, hogy miképpen reagálnak ezek a beültetett eszközök a bennük létrejövő nitrogén elnyelődésre, illetve merülés után vagy a merülést követő repülőúton fellép-e bennük veszélyes térfogat-növekedés - azaz kipukkadhatnak-e - a merülést követően.

Richard E. Vann doktor, a DAN (Diver Alert Network - amerikai székhelyű búvárorvosi szervezet) orvosa a probléma tisztázásnak érdekében kísérletet végzett. Szilikon zselével töltött, fiziológiás sóoldattal (továbbiakban fiz-só) töltött, illetve vegyes töltésű gyári emlőprotéziseket barokamrába helyezett és különféle merülési profilokat illetve merülés utáni repülést, valamint a repülés közben a kabin sérüléséből fakadó dehermetizálódást szimulálta. Az alábbi   eredményeket találta:
A következő merülési profilt hajtották végre: 6 méter - 72 óra; 18 méter - 60 perc; 30 méter - 28 perc; 36 méter -15 perc. Megfigyelhető volt a buborékképződés, valamint a térfogat-nagyobbodás, melynek mértéke tengerszinten kevesebb, mint 200 perc merülési idő mellett átlagosan 14 százalék volt. A repülőgép kabinjának sérülésekor fellépő nyomásesés átlagosan 4,12 százalékos növekedést eredményezett. Eltérés volt a különböző protézistípusok között is. A legkisebb változást (12% és 3,9 %) a fiz-sóval töltött, míg a legnagyobbat a vegyes töltésű protézisek mutatták.

A szerző cikkében felhívja a figyelmet arra, hogy az emberi testben - mivel a protézis elhelyezkedése, beágyazottsága révén nem tud hasonló gyorsasággal gázt felvenni, mint kísérleti körülmények között -   nem oly nagy mértékű a protézisek változása. Véleménye szerint a kitágult protézisek károsodása csak akkor reális veszély, ha valaki mély búvárkodás után - magas nitrogéntelítettség mellett - azonnal repülőre ül és a repülő kabinból a  túlnyomás 6000 m felett elszökik. Ez még nem fordult elő. Dr. Vann véleménye szerint a sportbúvárkodásban végrehajtott elfogadott határokon belül maradó (a sportbúvároknak ajánlott 30-40 m) - merülési profilok semmi veszedelmet nem jelentenek sporttársnőink újraalkotott vonalaira.

Egy rögtönzött közvélemény kutatás szerint a búvárfiúk is imádják a kihívó női formákat. Megéri a búvárlányoknak vállani a kockázatot.

(Forrás: Búvárinfo)

Mellplasztika és honvédelem (MTI. 2001. március 12)

Különös kapcsolatba került a biológiai hadviselés és a plasztikai sebészet Angliában.
Napvilágra került, hogy a nagy-britanniai Salisbury-kórház esztétikai sebészetének páciensei tudtukon kívül támogatták a biológiai hadviseléssel kapcsolatos katonai kutatásokat: mégpedig azzal, hogy felvarratták mellüket.
A The Guardian címu brit napilap beszámolója szerint ugyanis a mellplasztika közben eltávolított bőrdarabokat a kórház (évi 17 ezer fontos, azaz nagyjából 7 millió forintos áron) eladta "tesztek elvégzésére", kísérletezésre a brit Védelmi Kutató Intézetnek.
A londoni Védelmi Minisztérium utóbb azzal mentegetőzött, hogy a teszteket "kizárólag védelmi célból végezték".

Cikk a Szabad Magyar Szó oldalairól:

Hány mell az ideális?
Noha sok minden elhagzott már nôi mellekrôl, a puszta tényt hogy nagyon szépek, nagyon szeretjük ôket és általában kettô van belôlük nemigen vitatta senki. Az emberek és más emlôsök emlôi (és ritkábban, egész mellei) száma változhat, amibôl felmerül a kérdés: mi határozza meg, hány mell az ideális?

A kérdést szemügyre vevô tudósok, köztük Arisztotelész és Alexander Graham Bell szerint az emlôsök a felek törvényét követik: a született utódok tipikus száma mindig az emlôk felével egyenlô. Ezt a többnyira egy utódot szülô Homo Sapiens példája is igazolni tűnik. A törvény alól azonban számos kivétel van: denevérek, erszényes állatok, és dél-afrikai vakondfajták, például mind megszegik.
A legfurcsább hogy maga a Homo Sapiens is megszegi a törvényt. Dr. G. Gregory Gallico a Massachusetts General Hospital plasztikai sebésze szerint: a polythelia azaz extra mellbimbó, és a polymastia, azaz extra mellszövet esete egyaránt gyakori és ártalmatlan jelenség. A lakosság 1 százalékában fordul elô. "A legtöbben sose jönnek rá" - mondja Dr. Gallico. "Az extra mellbimbók sokszor nem funkcionálnak és alig nagyobbak egy szemölcsnél."

Noha az extra mellbimbókat ma jóindulatú furcsaságnak tarja csupán a tudomány, a régi idôkben a boszorkányság csalhatatlan jelének vélték ôket. Dr. David D. Hall, a Harvard Divinity School vallás és kultúrtörténésze szerint az amerikai és európai boszorkányűzés egyik fontos vizsgálatát az extra mellbimbók keresése képezte a szerencsétlen áldozaton, különösen az ágyék táján. Ezek ugyanis - állították csalhatatlan önbizalommal a korabeli szaktekintélyek - csakis veszedelmes sátánfajzatok dajkálására szolgáltak.

Nem az elsô eset hogy a megszokott női-férfi külalaktól való eltérés miatt valakit "kórosnak" nyilvánítson a tudomány. Robert Edgerton 1964-ben az American Anthropologistban közzétett szakmunkája szerint a lakosság 2-3 ezreléke születik vegyes neműnek (mindkét nemre utaló testi jellegekkel), és a legtöbb kultúra a mai napig "orvosolni" próbálja a jelenséget.

Robert Graves "Görög mítoszok"
könyvében Hermaphroditusz isten kétnemű lény. A klasszicisták szerint olyan dalia volt mint apja, és olyan csábos, mint anyja. Az ember úgy vélné a mítoszi példakép csodálatra ösztönözné a görögöket vegyes nemű csecsemôk iránt. Szó sincs róla, születésnél meggyilkolták őket akár a rómaiak. A középkorban sem hozott sokkal nagyobb toleranciát: Paolo Zacchia, 1653-as Questionum medico-legaliumában "veszélyes, baljós szörnyeknek" nevezi a hermafroditákat. A vegyes neműeket vagy máglyára vetették, vagy furcsa nemi szervüket (törpényi hímvesszőjüket, vagy megnagyobbodott szeméremajkukat) levágták. Hasonló "gyógymódot" rónak ki rájuk a jelen kor orvosai is, többnyire egyszerűen nővé operálják őket. Ez gyakran vezetett tragédiához mikor az újsütetű "nô" nem mindig érezte magát nőnek.

A délnyugat amerikai navajo indiánok (akár a cheyennek, tahitiak és a lakoták) nem vetik meg a vegyes nemű embereket. A navajok külön szeretettel bánnak velük, mert úgy tartják a "nadle ember" vagyont és áldást hoz a közösségnek. Gyakran a család fejévé avatják, mert szerintük mindkét nem jó képességeit nyújtani tudja. Gyógyító hatalmúnak tartják és ő közvetít férfi-női vitákban is.

Az új-guineai Sambia törzs szerint (akik szintén megkülönböztetnek egy "kwolu-aatmwol" nevű hermafrodita nemet) a világot két icipici mellű és hímvesszőjű ember alapította.